kockázat

"Ezen a földön minden nagy vállalkozás kockázattal jár. Az emberi élet – az örökhazához vezető úton – kockázat nélkül unalmas lenne, meg lenne fosztva mindennagyszerűségtől és hősiességtől. ...
...
Az, akinek életében az a szándék uralkodik,hogy elkerüljön minden lehetséges keresztet, megfosztja magát mindattól, ami azemberi életnek nagyságot és mélységet ad. Sohasem fogja megtudni, miben áll azigazi egymásra hagyatkozás, sohasem ismeri meg az igazi, mély boldogságot.Megmaradva egy középszerű én-központúságban, sosem lesz képes bármit is tennifenntartások nélkül, mindig gondoskodni fog a visszalépés lehetőségéről....."

C. M: Bocsánat-tár

Egyet kérek Tőled, drága:
Mondd el, hogyha bármi fájna!
Hogyha rosszat mondtam volna neked,
segíthetek, s nem fáj sebed.
Ennyit könnyen megtehetek.

Bocsánat-táram tárva;
nem ürül ki egysokára.
Egyesével ha kiveszed
bocsánatod, nem fáj fejed.

Nem fáj nekem, elhiheted:
nem lesz nekem se kevesebb.
Kiveheted, elviheted,
tarisznyádba elteheted.

Így legalább adni tudtam,
szívem ettől jobban dobban.
Szóljál, hogyha nyissam táram!
Bocsánat nem maradhat nálam.

:)

C. Macey: Zár

Hogyha elmész, zárd a zárat!
Köd előtted, köd utánad.

napi ige :-)

Nektek  pedig minden szál  hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal  többet értek ti a verebeknél!
Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Mt 10,24-33

 

Common Macey: HeSTheOne

Szent erőtől szentesülve szédülök a mélybe.
Két szemedtől megigézve csókolnálak. Mégse.
Nem merem még, félek, várok.
Megválthatnánk a világot!
De még várok, Tőled félek.
Minden változik bent, érted?

Hatalmas erő van benned, látom.
Félek tőle, mégis vágyom.
Szaladnék Hozzád egy szóra,
a homlokomra adott csókra!
Tudnék emlékezni tán a Jóra,
valóra, életadóra!

Benned a mélység megrémít egészen.
Tudnék még élni talán, merészen;
nem félve attól, elveszek egészen?
Mindenem Mindened lészen.
Nem kaphatom mindezt készen.
Szerelmünk beborít egészen.

Nincsen többé menekvésem.
Visszamenni nem megy, érzem.
Kezedet fognám úgy egészen.
Tenyerünk csókra nyílna szépen.
Simulnék hozzád készen.

Lényed báját látom, érzem.
Nem menekültetsz meg előlem.
Félek, én sem megyek előled.
Életünk közös út lesz, végleg.
Velünk az angyalok zenélnek.

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (részlet)

 Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.

Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok, itt mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.

(...)
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem,
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
 (...)
 
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelelt se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyölt közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

1933

A mesékben vagy az igazságban hiszünk-e?

Timótheushoz írt II. levél 4. rész

  1. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
  2. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
  3. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
  4. És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
  5. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.

Minek az a sok szenvedés és folytonos hűség? Mit szenvedünk itt, gyerekek?

Egy alkalommal:  Péter megkérdezte:  „Nézd, mi  mindenünket elhagytuk,  és
   követtünk téged.  Mi  lesz a  jutalmunk?”  Jézus így  válaszolt:  „Bizony,
   mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor  az
   Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt  ültök majd vele tizenkét  trónon,
   hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki  elhagyja
   értem otthonát,  testvéreit,  nővéreit, atyját,  anyját,  gyermekeit  vagy
   földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
   Mt 19,27-29

evilági kérdésekre:
-Miért  érdemes kereszténynek lenni?
-Miért  érdemes  Krisztus  követőjeként  élni?
-Miért érdemes vállalni életünk keresztjét,  a lemondásokat és a  próbatételeket?

nemcsak evilági válasz:
- a jutalom maga  Isten és az ő  szeretete. Minden hiányt és  űrt
   bennünk önmagával tölt be Isten, aki a legnagyobb kincsünk, s aki  „minden
   kincset megér”. Isten önmagát  adja nekünk már ebben  a világban is. :-)

Common Macey: A 20as villamos...

a váratlanul sárga lehetőség. Ha nem figyelsz, elmegy.
Nélküled is elmegy, nélküle is elmegy...

De vele jobb, álmod járod.
Valóságod álom, álom a valóság.
Valóságos élet, valóságos csoda!
Ilyen még nem volt soha!
Minden letisztul, világossárga
Világosnak tűnik, tisztul a sok hátha.
 

akkor jön, mikor már várni se vártad,

kérni se kérted; nem is remélted.

Sárgán gurul, s mosolyog:

Gyere velem, szép vagyok!

Közel van a templom, szinte benne lakom!

Otthonom a szentség, nincsen semmi mentség:

Tenni kell a szépet, ebben a hatalom.

Körötted az utca zaja, feletted a kék ég;

Hát mire vársz még? Indulj útra, dalom!

Common Macey: Merre vagy?

Virrasztás, ébredés.
Tétlenség semmiség.
Látlak mindig, merre vagy.
Álmomban is benne vagy.
Lényed könnyű, béke vagy.
Rád gondolok, merre vagy?
Várlak mindig, hát szaladj!
S el ne hagyj, ha jő a fagy!

Common Macey: Utánad

Úttalan úton Utánad szólok.
Kezemet nyújtom, kezedet nyújtod.
Hogyha lépek, Rád vigyázok.
Minden léptem megáld, látod?
Pörög a csend órája bennem,
Várok csendben, függöny lebben.
Árnyalak tán? Sóhaj? Válasz?
Az imámra Te vagy válasz?
Válassz! Nálam? Válasz: Nálad
Béke csengő csöndje támad.
Csak utánad! Csak Utánad.

Úrvacsora ünnepe volt vasárnap

Tegnap volt az Eucharisztia ünnepe. Az Eucharisztia nagy titok, az Atya szeretete a Fiú iránt, a Fiúé az Atya iránt és a Szentléleké mindkettejük iránt. Mindhármuk irántunk való szeretete mutatkozik meg Krisztus keresztáldozatával és a Szentáldozással, amikor Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz. S ez nem csupán jelkép, fizikai valóság, ahogy Jézus is borrá változtatta a vizet. Egy nagy titok, egy megmagyarázhatatlan misztérium, egy isteni kinyilatkoztatás arról, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nagyon szeret minket.

kezdenek végre rendeződni a dolgok. Szúz Mária segítségével lassan minden a helyére kerül: munka, egészség, barátok, család, párkapcsolat. döbbenetes dolgok történnek velem mostanság! köszönöm, drága Mária, a közbenjárásod! :-)

„Elérkezett az idő!" – mondja Jézus Krisztus – Döntened kell! Szembenézni a gondokkal, kihívásokkal, a szükséges, célravezető lépéseket körvonalazni, majd bölcs alázattal közülük a legjobbat kiválasztani és határozott kitartással azt bátran elérni, kemény munkával álmodat valóra váltani, Isten gyermekéhez – az emberhez – egyedüli méltó dolog!

Döntened kell, döntések előtt állsz, újból és újból el kell engedned a biztos trapézt melyen mostanig jól elvoltál, és bátran bele kell vessed magad az ismeretlen új világba, halálugrások sora vár reád. Ég és föld között suhansz, forogsz a semmiben, csak azért, hogy újból elkapj egy felkínálkozó fogást, mely tovább lendít, de melyről tudnod kell, hogy csak egy lendületvevésig a tied, mert ezen a földön nincs megállás.

A mozgás, a kibontakozás, a töretlen szárnyú repülés a tiéd, hisz arra születtél, hogy úton legyél a semmiből a végtelen felé. Isten szeretete, bölcsessége végtelen, te vándora vagy a mindenségnek, célod bebarangolni, megismerni és megszeretni ezt a határtalan jóságot, szelíd világot formáló végtelen erőt. Arra születtél, hogy társa légy Teremtődnek, beléd álmodott álmát tovább álmodd, és életet adj aranyos gyermekeidnek, hegyeket mozgató, erős motoroknak, bölcsességed megsokszorozó csodálatos számítógépeknek vagy szép világod csodáit hirdető művészi alkotásoknak.

Ne állj meg! A lustaság, a kishitű zárkózottság vagy a sértődött duzzogás zsákutca. Céltalan sodródásod vagy csökönyös, merev konokságod a mindent tagadó ős-ellenségnek a diadalmaskodása! A sátán a kezdetektől fogva ugyanazt mondja: nem érdemes, nem lehet, te képtelen vagy rá, és amúgy is ez a világ semmit sem ér! Ő a helyben topogás, a megfeneklett semmittevés hírnöke!

Ne állj meg! Van út a semmiből a végtelen felé! Képes az ember felnőni oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljön, társa legyen a vele mindent megosztani akaró Teremtőjének! „Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen” – mondja az Úr! Igen, Isten meg akarja osztani velünk a világ továbbteremtésének az örömét. Azt akarja, hogy az éhezőknek mi adjunk enni, bölcsen megalkotott eszközeinkkel, mezőgazdasági tudásunkkal szaporítsuk meg a búzaszemet, hogy kenyér jusson mindannyiunk asztalára. Ő küld ma is, hogy vigasztaljuk a szomorúakat, hogy gyógyítsuk kórházainkban a betegeket, hogy bölcs iskolákban, egyetemeken tanítsuk a tudatlanokat.... Sikereinkből fakadó örömeink láttán ma is felujjong Jézus, áldja az Atyát aki megosztotta szeretettel velünk a jóságból, az irgalomból, a bölcsességből fakadó tiszta isteni örömöt. Jó úton járunk, ne add fel testvér az álmodat!

A nagyböjti csendes szent idő a kiérlelt döntések időszaka! A kudarcainkból felállva, félelmeinken átlépve, tiszta vágyainktól vezetve merjük megfogni az Istenünk által bizalommal felkínált trapézt. Bátran lendüljünk tovább, töretlen szárnyú repülésünkkel, kibontakozó alkotásainkkal dicsérjük az élet Urát. Merjük meghozni döntéseinket, melyek az úton tovább visznek, melyek kitárnak olyan ajtókat, ablakokat, melyek csodás távlatokat nyitnak nemcsak előtted, hanem mindannyiunk előtt. Nagyböjt van, tudatos előrelépésed legyen az igazi bűnbánatod!

Hozd meg a döntéseidet, mert elérkezett az idő!

Szeretettel,

Csaba testvér, 2012. február 29.

Isten és a szexualitás

Érdekes okfejtés:

http://www.egykerdes.hu/index.php?page=sajto.php